Siegbert Tarrasch (Wrocław, 1862, március 5. - 1934. február 17.) a 19. század vége és a 20. század eleje egyik legjobb sakkjátékosa és sakkszakírója volt.
Az alsó-sziléziai Breslau-ban (ma Wrocław) született, de élete javarészét a bajorországi Nürnbergben, illetve később Münchenben töltötte.
Ötgyermekes, zsidó származású családból származott. Egyik fiát elveszítette az első világháborúban, a náci rezsim kezdetén azonban hazaszeretete ellenére üldöztetésben volt része.
Tarraschtól származik a híres, sokat idézett mondat: „A sakk ugyanúgy boldoggá tudja tenni az embert, mint a zene vagy a szerelem.”
„Világvárosok fõterein állna szobra, ha páratlan kiérleltségû összegezõ gondolatait nem a sakk terén igyekezett volna érvényre juttatni. Siegbert Tarrasch (1862–1934) egyéni tragédiája, hogy még ott sem juthatott fel a csúcsra. Pedig a sakkozás elsõ és második világbajnokának uralkodása, még inkább uralkodásváltása idején legalább másfél évtizedig a legtöbbek szerint õ volt a világ legerõsebb játékosa,” - írta Tarraschról Papp Márió
Kállai Gábor nemzetközi nagymester szerint Tarrasch „maradandó elveket hagyott maga után (például: a bástyának a szabadgyalog mögött a helye), illetve ismert megnyitásokban (Vezércsel, Francia védelem) a nevéhez fűződő, máig kedvelt változatokat dolgozott ki.”
Róla kapta nevét a vezércsel ellen alkalmazott Tarrasch-védelem nevű sakkmegnyitás.
1903-ban publikálta a Die Woche című lapban híres cikkét, amelyben iskolai tantárgynak ajánlotta a sakkot, mert szerinte a sakktáblán minden lehetséges hadmozdulat megtanítható. Ebben az austerlitzi csatát Emanuel Lasker világbajnok egy 1896-os játszmáján keresztül mutatta be.
Forrás: hu.wikipedia.org www.chessgames.com
