Vaszilij Vasziljevics Szmiszlov ( Василий Васильевич Смыслов, nemzetközileg ismert nevén Vassily Smyslov, Moszkva, 1921. március 24. – Moszkva, 2010. március 27.) orosz sakkozó, nagymester, 1957-től 1958-ig világbajnok.
Nyolc alkalommal volt világbajnokjelölt (1948, 1950, 1953, 1956, 1959, 1965, 1983 és 1985). Kétszer volt szovjet bajnok, 1949-ben és 1955-ben. A sakkolimpiákon 17 érmet nyert, ami világrekord. Az öt Európai Csapatbajnokságon, amelyen részt vett, tíz aranyérmet szerzett.
 |
|
| Vaszilij Szmiszlov 2002-ben |
Vaszilij Szmiszlov világbajnokként csak egy évig „uralkodhatott”, de a sakkozás egyik legnagyobb egyéniségeként írta be magát a történelembe. Szmiszlovnak a rendkívül alapos megnyitási felkészültség hallatlan biztonságot adott az állások megítéléséhez, képes volt viharos támadásokra, pozíciós áldozatokra, gondos védekezésre, nyugodt manőverezésre. Remekül játszotta a végjátékot, egyetlen sakkozó könyvtárából sem hiányozhat a „Bástyavégjátékok elmélete” című könyv, Szmiszlov és Lövenfisch közös munkája. Sakkozói hitvallását megismerhetjük „ A harmónia keresése” című művéből. Tízszer volt tagja olimpiai bajnok szovjet válogatottnak, és 1983-ban, 62 évesen világbajnok-jelölti döntőt játszott, a 42 évvel fiatalabb trónkövetelőtől, Garri Kaszparovtól szenvedett vereséget.
Források: hu.wikipedia.org www.csutisk.hu
