Sakk mesék - Lélekjelenlét…„Szicíliai-védelem”

2011.01.12. 11:59 | Gondolkodók Klubja |

A középkorban sok minden megtörtént, amit nem illik sem elhinni, sem elfelejteni igazán. Azaz: egyszerűen legendának kell tekinteni az ügyet, amelyben aztán ha nem is kell elmélyedve megbékülnünk a lehetetlennel, mégis azt érezzük, hogy valami megmagyarázhatatlannal találkozunk, amit igen kellemes dolog lenne a valósággal beazonosítani.
      Hát persze ez nem mindig sikerül. Pechünkre(!?) józan paraszti eszünkkel magunktól rájövünk, hogy — sajnos — ezúttal is „palira vettek” minket, és egy ügyes kókler az orrunknál fogva vezetett jó ideig. Na igen, így van ez a Faust-történettel, a Drakula-históriával és sok más régi poros történettel, melyekben legtöbbször Őfelsége (legjobb így nagybetűvel leírni a nevét…) a Sátán szerepel személyesen s aztán, igen, rendszerint, a rászedett halandók lesznek a történet vesztesei. De hát azért mégse mindig — nem minden esetben. Csak nemrég került a kezembe egy furcsa történet, íme elmesélem neked :
     1570-ben Paolo Boi, vállalkozó szellemű fiatal tengerész, festő, kártyás és sakkmester a piaci forgatagban csodaszép szőke cigánylánnyal ismerkedett meg, aki dalokkal és táncokkal, és más egyéb mágiás mesterségekkel is elbűvölte a világutazót. A jókedvű boldog mester az ismerkedés örömében kezdetben bőven szórta az aranyait, amelyeket csak nemrég nyert könnyedén sakk és kártyaművészetével Palermóban. De ahogy lenni szokott, hamarosan szükségállapot és fizetésképtelenség következett be, amit a leleményes és szerelmes kalandor hazárd fogásokkal igyekezett enyhíteni, eleinte meglehetős sikerrel. Sőt, kisebb-nagyobb hitelek is akadtak, mígnem a történet csúcspontján egy döntő pillanatban maga a Nagyúr keveredett bele a játékba, méghozzá egy fogadás folytán, amelyet az elbűvölő kedves közvetített Boi és a Cigányvajda között, nagy tétben és az akkori szokásoknak megfelelően: egy sakkfeladvány formájában. A sötétszakállú, égőszemű öreg száz aranyért egy megfejthetetlen feladványt állított föl a tengerésznek, aki nagy könnyelműen ráállt az alkura testét-lelkét kínálván ellenértékként, ahogy akkoriban ez még lehetséges volt. (Régi szép idők…) 

     A téma közismert: a rátermett kalandor fertályórát kapott a megoldásra, s a reggeli miséig meg kellett fejtenie a feladatot, különben… harangszóra életét s vérét a vajdának, a szőke szépség apjának a rendelkezésére kellett volna bocsátania.
Amint feljegyezték, a következő állásból kellett világossal két lépésben mattot adnia:

Matt 2 lépésben
A táblát nagy sokaság vette körül s a döntőbírák ugyancsak ügyeltek a fogadás külsőségeinek biztosítására, a dolog annak rendje módja szerint bonyolódott. Paolo vörösborral hűtötte le a torkát és könnyedén elbánt a feladvánnyal, gondolatban már költötte is a nyert aranyakat és már nyúlt is a fehér huszár után, ahogy következnék: 1.Hxe6!! és sötét négy különböző lépésére: 
a. 1.— , Hxc4 2.Vxd4 matt vagy
b. 1.— , Hec6 2.Vxf5 matt, továbbá
c. 1.— , Bxf6 2.Bxe5 matt, végül pedig
d. 1.— , g4 gyaloglépésre 2.Bxd4 mattal

és száz arannyal a szerencse fiának zsebébe! Igen ám, de ahogy a huszárral a kezében majdnem megtette a lépést, ránézett a szeretőjére, a szőke madonnára, aki váratlanul és hirtelen sötétülni kezdett s rövidesen, egy szempillantás alatt sötét-fekete cigánylánnyá változott át a szeme láttára. Paolo megkövülten meredt a látványra, majd egy oldalvillanásra azt is észrevette, hogy a sakktáblán a világos dáma is sötétre vált s hogy a helyzet az elhamarkodott lólépéssel drámaivá fokozódik.
S most hogy menekülsz meg Paolo — villant az agyába, miközben a gyönyörű fekete lány villogó fogsorával, halálos nevetéssel fokozta a rémséges pillanat hatását.
A Sötét Uralkodó összeszorított kezében sírtak a lázsiások, s a feszültség szinte megbénította Paolot. Megkövülve látta, hogy senki nem vette észre, mi történik, s hogy alighanem — ennek vereség lesz a vége. Hideg veríték verte ki homlokát, ahogy végignézett a megváltozott pozíción: 

Matt 2 lépésben
Micsoda különbség: a Szőke Madonna helyett a táblán is az Éj Királynője pompázott…
Ekkor azonban a gondviselés besegített — mi más… — és Boi, a zseniális mester nem e6-ra ütött be a lóval, ahogy korábban ezt kigondolta volt, hanem a megváltozott helyzetnek megfelelően 1.Hb5!!-tel oldotta meg a feladványt.
Öt különös matt várta a Sötét Császárt: 

a. 1.— , Kd5 2.Hc3 kettős sakk és matt!
b. 1.— , Hxc4 2.Hc3 matt,
c. 1.— , Bf4 2.Hd6 matt,
d. 1.— , Kf4 2.Bxd4 matt és 

Paolo Boi diadalát, a Sötétség Uralkodója elleni párharcát freskó ábrázolta sokáig a szicíliai kisvárosban. A feladvány maga világhírűvé vált a kettős megoldással együtt s még sokáig mutogatták a vásárokon Paolino mesterfogását, mígnem a Pápa betiltotta a hazárdjátékokat — s közöttük a sakkozást is.
Hogy melyik Pápa? Hát bizony ezt már elfelejtettük. Nagyon régen volt… még Amerika felfedezése előtt valamikor, Szicíliában… 

Forrás: VICCHESS 2005. áprilisi száma