Howard Staunton

2010.05.05. 19:47 | Gondolkodók Klubja | komment

Howard Staunton (1810 - London, 1874. június 22.) angol sakkmester volt, akit 1843 és 1851 közt a világ legerősebb sakkjátékosának tartottak. Nevet szerzett sakkíróként – és Shakespeare-szakértőként is.

 
Ő volt a sakkversenyeken máig használt szabvány sakk-készlet reklámozója és elterjesztője.

A francia-angol sakkcsatának nem szakadt vége. Howard Staunton  és Pierre Charles de Saint-Amant  ott folytatták, ahol elődeik abbahagyták. A mérkőzést sok huza-vona után sikerült csak tető alá hozni, végül Staunton megérkezett Párizsba 1843-ban. Itt a hazaiak minden erőfeszítése ellenére meggyőzően felülmúlta ellenfelét 11 győzelem 6 vereség és 4  döntetlen arányban ( a mérkőzést 11 győztes játszmáig játszották) . Staunton ezzel kivívta magának a világ első számú sakkozójának jó hírét, ám kortársai és később a sakktörténészek sem értékelték megfelelően őt. Fischer azonban minden idők tíz legjobb játékosa közé sorolta, kijelentve, hogy "Kitűnően értette a pozíciós játék elveit, éppen ezért - Steinitz-cel együtt - az első modern sakkozónak kell tartanunk." .

Ő szervezte meg a világ első nemzetközi sakktornáját 1851-ben, Londonban. Ezzel vált Anglia a világ sakknagyhatalmává, ugyanakkor a verseny Staunton trónfosztását is hozta: ekkortól helyette a német Adolf Anderssent tekintették a világ legjobbjának.

Ettől az évtől Staunton abbahagyta a versenyszerű sakkozást, amiben jelentős szerepet játszott gyenge egészsége, és a sakkírás és a Shakespeare-kutatás felé fordult. 1858-ban még volt egy komoly kísérlet arra, hogy megszervezzenek egy páros mérkőzést Staunton és az ifjú amerikai fenomén, Paul Morphy között, de az összecsapásra nem került sor. Stauntont azóta is gyakran éri az a vád, hogy szándékosan hitegette Morphyt, miközben elkerülni igyekezett a mérkőzést. Lehetséges azonban, hogy egyszerűen nem vált valóra az a reménye, hogy a mérkőzés időpontjára megfelelő egészségi állapotba kerüljön.

Staunton 1860-ban

Bár nem kifejezetten támadó játékos volt, Staunton a precíz előkészítés után végrehajtott pontos támadásairól volt híres. Sakkcikkei és könyvei nagy olvasottságnak örvendtek és jelentősen hozzájárultak a sakk népszerűségének felíveléséhez az Egyesült Királyságban. 1847-ben megjelent műve, A sakkjátékos kézikönyve évtizedekig referenciamű maradt. Az angol megnyitás és a Staunton-csel nevű sakkmegnyitások róla kapták a nevüket.

Bár indulatokat kiváltó személyiség volt és egyes írásai nem nélkülözték a maró gúnyt, jó kapcsolatot tartott fenn kora sok kiváló játékosával és szervezői képességei megkérdőjelezhetetlenek.

Angol megnyitás

Az angol megnyitás az a megnyitás a sakkban, amely világos 1.c4 lépésével indul.
Szárnyi megnyitás, a húsz lehetséges nyitólépés közül a sakkstatisztikák szerint a negyedik legnépszerűbb. Világos a nyitólépéssel „bejelenti igényét” a d5 mező feletti ellenőrzésre, de az angol megnyitás gyakran megy át más megnyitásokba, ezért a rugalmas megnyitások közé sorolják.
Nevét Howard Staunton nem hivatalos angol sakkvilágbajnokról kapta, aki többek közt 1843-as Pierre Charles Fournier de Saint-Amant elleni mérkőzésén játszotta ezt a megnyitást. Kortársai nem különösebben figyeltek fel a megnyitásra, amely csak a 20. századtól vált népszerűvé. Ma olyan népszerű megnyitási fajta, amellyel klasszikus és hipermodern állások egyaránt elérhetők. Világbajnoki mérkőzésein szívesen használta Botvinnyik, Karpov és Kaszparov. 1972-ben Bobby Fischer azzal keltett feltűnést, hogy Borisz Szpasszkij elleni mérkőzésén a királygyalog megnyitásból az angol megnyitásba tért át.



Forrás: hu.wikipedia.org  chessgames.com

süti beállítások módosítása