Paul Keres

2010.09.15. 15:37 | Gondolkodók Klubja |

Paul Keres (Narva, 1916. január 7. – Helsinki, 1975. június 5.) észt sakkozó, a 20. század egyik legjobbja volt. Öt alkalommal maradt le hajszál híján arról, hogy megvívhasson a világbajnoki címért.
 
 
Miután 1938-ban megnyerte az Avro tornát, megkezdődtek világbajnoki páros mérkőzése előkészületei a regnáló sakk-király Alekszandr Aljehin ellen, de a második világháború miatt az összecsapásra sohasem került sor. A háború után a jelöltek tornáján négy alkalommal is alulmaradt a világbajnok kihívásának jogáért folyó harcban.

Mindezek és a nemzetközi versenyeken elért eredményei miatt sokan a legerősebb sakkjátékosnak tartják azok között, akik sohasem lettek világbajnokok. „A sakk koronahercege” néven is emlegették.
Kezdetben az apjától és a bátyjától tanult sakkozni. A városban alig létezett sakkirodalom, így egy napilap sakkfeladványaiból tanulta meg a sakklejegyzést. Kézírással majdnem ezer játszmából álló saját gyűjteményt hozott létre.A tinédzser Keres brilliáns támadó stílusáról vált ismertté. Az észt iskolások bajnokságát háromszor nyerte meg, 1930-ban, 1932-ben és 1933-ban. Középiskolai éveiben aktív levelező sakkozó volt, ami sokat segített stílusának kiérlelésében. 1937 és 1941 közt a tartui egyetemen tanult matematikát és képviselte az intézményt az egyetemek közti sakkversenyeken.
 
Keres először 1935-ben lett észt bajnok. Először holtversenyt (+5=1−2) ért el Gunnar Friedemann-nal, majd a rájátszás három partijában legyőzte (+2 =0 −1). Ez év áprilisában egy négypartis edzőmérkőzésen legyőzte az egyik legerősebb tartui mestert, Feliks Kibbermannt is (+3 =0 −1).

Az ugyanebben az évben Varsóban tartott hatodik sakkolimpián Keres játszott az észt csapat első tábláján. Fiatalsága és átütő stílusa az olimpia sztárjává avatta. Ez növelte önbizalmát és arra bátorította, hogy próbára tegye tudását a nemzetközi porondon is.

Még mindig 1935-ben Helsinkiben a nyolc lehetséges pontból 6,5-et elérve (6,5/8: +6 =1 −1) második helyen végzett Paulin Frydman mögött.
A következő évben Tallinnban már győzött (9/10: +8 =2 −0). Első igazán nagy nemzetközi sikerét is 1936-ban érte el, amikor Bad Nauheimben Alekszandr Aljehinnel az első helyen végzett (6,5/9: +4 =5 −0). Az ugyanebben az évben Drezdában tartott versenyen azonabn csak küszködött és csak a 8-9. helyet érte el (+2 =3 −4), de mint később leírta, ebből a fiaskóból nagyon sokat tanult. Az 1936-os zandvoorti versenyen már kezdte kiheverni a kudarcot ésa 3-4. helyen zárt (+5 =3 -3). Ezután megvédte észt bajnoki címét, miután a kihívója, Paul Felix Schmidt elleni mérkőzése döntetlenül zárult (+3 =1 −3).
Az 1937-es óriási év volt Keres számára. Győzött Tallinnban (7,5/9: +6 =3 -0), majd Reuben Fine-nal együtt az 1-2. helyen végzett Margate-ben, másfél ponttal megelőzve Aljehint. Ostend-ben Fine-nal és Henry Grobbal együtt lett 1-3. (6/9: +5 =2 -2). A prágai versenyen Keres abszolút uralkodó volt (10/11: +9 =2 -0), Bécsben pedig megnyerte (4,5/6: +4 =1 −1) a Dory-védelemről (1.d4 Hf6 2.Hf3 He4) rendezett témaversenyt. Kemeriben csak 4-5. lett (+8 =7 −2), miután Salo Flohr, Vladimirs Petrovs és Samuel Reshevsky nyert. Pärnu-ben holtversenyben a 2-4. volt (4,5/7 +3 =3 −1).

Ezek az eredmények meghívást hoztak számára a nagyon erős semmeringi tornára, amelyet megnyert (9/14: +6 =6 −2), Fine, José Raúl Capablanca, Reshelvsky és Erich Eliskases előtt. Az 1937 és 1938 fordulóján tartott hastingsi tornán Reshevsky mögött fél ponttal (6,5/9: +4 =5 −0) holtversenyben a második lett és a második helyen zárt, Eliskases mögött Noordwijkban is (6,5/9: +4 =5 −0). Ugyancsak 1938-ban Stockholmban döntetlenül zárult páros mérkőzése Gideon Ståhlberggel (4-4: +2 =4 −2).
A sakkolimpiákon továbbra is első táblán játszott az észt csapatban.
- Varsó, 1935: 12,5/19 (+11 =3 -5).
- München (nem hivatalos olimpia), 1936: 15,5/20 (+12 =7 -1), a tábláján aranyérmet nyert. 
- Stockholm, 1937: 11/15 (+9 =4 -2), a tábláján ezüstérmet nyert. 
- Buenos Aires, 1939: 14,5/19 (+12 =5 -2), a csapat bronzérmet nyert.

 
1938-ban a valamennyi sakkcsillagot felvonultató AVRO tornán Hollandiában a 14 lehetséges pontból 8½-et szerezve Fine-nal együtt az élen zárt, ami azt jelentette, hogy a verseny győztese lett, mert Fine elleni két partiját 1½-½ arányban ő nyerte. Ennek az erős versenynek a győztese kihívhatta a világbajnok Alekszandr Aljehint, a mérkőzésről megindult tárgyalásoknak azonban véget vetett a második világháború kitörése és különösen Észtország első szovjet megszállása 1940-1941-ben. Keres ekkortájt (1938-ban) kezdte az egyetemet is, ami növelte elfoglaltságait. Az 1939-es leningrádi-moszkvai versenyen küszködött, csak 12-13. helyet ért el, amit azzal magyarázott, hogy nem volt ideje felkészülni. De összeszedte magát és 1939-ben Margate-ben győzött (7,5/9: +6 =3 -0), Capablanca és Flohr előtt.
A háború kitörése Argentínában érte Kerest, a sakkolimpián. A verseny után még Buenos Airesben maradt, hogy részt vegyen egy nemzetközi tornán, amelyet Miguel Najdorffal holtversenyben megnyert (8,5/11: +7 =3 -1).

A következő sakkeseménye egy 14-játszmás páros viadal volt a korábbi világbajnok Max Euwe ellen Hollandiában, 1939 decemberében és 1940 januárjában. Keres nagy harcban 7,5-6,5-re (+6 =3 -5) győzött. Ez nem csak azért volt nagy eredmény, mert a volt világbajnokot verte meg, hanem azért is, mert Euwenak sokkal nagyobb gyakorlata volt ebben a műfajban, mint Keresnek.
 
Paul Keres bélyegen

 

Az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov–Ribbentrop paktum alapján 1940. augusztus 6-án a Szovjetunió bekebelezte Észtországot. Keres már 1940-ben részt vett a szovjet bajnokságban Moszkvában és a nagyon erős mezőnyben a negyedik helyen végzett (+9 =6 -4), a korábbi bajnok Mihail Botvinnik előtt. A következő évben az első hat helyezett számára külön versenyt rendeztek, amelyben minden résztvevő négyszer játszott a többiekkel. A szupererős tornát Botvinnik nyerte (13,5/20), Keres a második lett (11/20), megelőzve Vaszilij Szmiszlovot, Iszak Boleszlavszkijt, Lilienthal Andort és Igor Bondarevszkijt.

Forrás:  .wikipedia.org  www.chessgames.com